Minden kritikát és véleményt az alábbi linkre várok!

https://lovejoymarvel.blogspot.hu/

Megszeretni Bill Chipert

A következő nyarat rögtön ott kezdték, imádták és olyan volt, mint az előző Billt, és a bizarrmagedont leszámítva. Aztán tizennégy évesek lettek, és jött a gimnázium. A dolgok változtak, és abban az évben nem jöttek nyáron. Túl sok újdonság, és barát jött a képbe, hogy otthagyják Kaliforniát. De jött egy újabb nyár, és szülői indítványozásra, és néhány nosztalgia fotó után elmentek. Főleg, hogy úgy hallották most végre Pains bácsiék is ott lesznek.

Soos már zárt, nagy gonddal fordította meg a táblát, mikor hirtelen valaki a nyakába ugrott hátulról.

- Soos - visította a lány boldogan.

- Mabel - nevetett fel meglepetten a férfi. - Már azt hittem többet nem is jöttök!

- Hát igen, mi is - bólogatott vidáman egy fiú, fél mosollyal nézve húga örömét. - De nosztalgia mindig jól jön. Ugye van hely nekünk?

- Nektek mindig, srácok - intett befelé.

Soos az ikrek közös megállapítása alapján nem változott sokat, és meglepetésükre alább engedett Stan bácsi régi ruhájából és újra a zöld, kérdőjeles pólóját hordta. Ez jobban is állt neki.

Ezzel ellentétben az ikrek igenis változtak, nőttek és felnőttesebbek lettek. De az ízlésük a régi, Dipper még a Wendyyel valamikor elcserélt, majd visszacserélt, fenyőfás sapkáját is felvette. Mabel haja egy hosszú copfba fonva, csillagos pulcsit és rövid farmernadrágot viselt.

A Rejtély Kalyiba a régi, igazából semmi nem változott, csupán még több bizarr hamis dologgal lett tele.

- A fenti emelet szokásosan a tiétek - intett felfelé Soos. - Pakoljatok le, én értesítek mindenkit, hogy itt vagytok.

- Nem kell, majd mi... - kezdte Dipper, de addigra már ott se volt. - Mindegy...

- Hé, el se tudom hinni, hogy végre újra itt vagyunk! Már tök vártam - rohant fel Mabel. - Húú, itt minden ugyan olyan! Nézd, itt a két évvel ezelőtti rágóm!

- Köszi, inkább kipakolok - hárította a fiú. Hát igen, Mabel nem komolyodott túlságosan, Dipper viszont szerette azt hinni és hallani, hogy sokat nőtt és komolyodott. Szóval egyikük se változott.

Dipper első dolga volt előkeresni a naplókat. Ezek voltak az új naplók, hiszen a régiek elégtek. Persze nem hagyhatta annyiban, így elkezdte újra írni őket. Már kettővel teljesen kész is volt, de a harmadikra nem maradt ideje utolsó ittlétekor. Elhatározta, hogy folytatja.

- Hé, Mabel.

- Hmm?

- Elmegyek sétálni, amíg kipakolsz te is. Légyszi az én felem ne poszterezd tele!

- Sétálni? - ráncolta a homlokát. - Hova?

- Az erdőbe. Oda.

- Ohh! - csillantak fel a lány szemei a felvilágosodástól. - Oké, de ne maradj sokáig, ha Sooson múlik, ide csődíti a várost pár percen belül az érkezésünkre.

- Tudom, nyugi - intette le.

Dipper tényleg az erdőbe ment. Már az első héten megtalálta mikor újra jöttek Gravity Fallsba, és míg akkor még félt, vagy inkább fenyegetésnek érezte, mára inkább... Hát nem is tudta igazán, az elmúlt nyár vége felé leginkább gondolkozni járt oda. Hülyeség, igaz?

Egy kis tisztás egyik sarkában, zöld növényekkel körbe nőve ott állt a kőszobor. A szobor, ami Billből maradt. A növények körülötte zöldelltek a legjobban, és be is lepték már egészen.

Mikor közelebb lépett újra az a furcsa, szívdobogását gyorsító érzés lett úrrá rajta, amibe rég volt része. Régen is mindig így reagált elsőre, csak később nyugodott meg, és utána már biztonságba érezte magát. A szoborra mindig úgy gondolt, mintha valami emlékmű lenne, nem pedig az egykori Bill. És bármennyire is gonosz és veszélyes volt, mégis ez a lény okozta élete legizgalmasabb és legemlékezetesebb nyarát.

Kinyújtotta a kezét, le akarta söpörni a gazokat, de akkor hirtelen, mintha valami hozzá ért volna. Ijedten kapta vissza a kezét.

- Mindegy - fordult meg. - Azt hiszem úgy is jövök még.