Minden kritkát és véleményt az alábbi linkre várok!

Villains' bar

- Loki!

- Thanos!

- Thanos!

- Loki - üvöltötték sorba a szurkolók a kit is bíztatnak. Ez már a napi rutinhoz tartozott. Két kar feszült egymásnak. Az egyik hihetetlenül izmos, erőtől dagadó, így a másik kicsit eltörpült mellette. Mégis utóbbi könnyedén állta az erőpróbát.

- Ugyan Thanos, legalább legyen benne valami nehézség számomra - nevetett gúnyosan Loki. A lila bőrű, galaxysokat ledöntő férfi pedig tehetetlenül erőlködött, míg nem az asgardi isten meg nem unta, és némi könnyed erőfeszítéssel az asztalhoz csapta a nagyobb kezet. Nevetés, és éljenzés tört ki, na meg néhány lemondó sóhaj, de a látszat ellenére senki sem lepődött meg. Már hetek óta így ment ez, azóta, hogy Thanos, a hivatalos szkander bajnok a Villains' bárban heccből kihívta Lokit, aki tulajdonképpen leverte őt.

- Tudom, hogy csalsz, asgardi fattyú - mordult fel Thanos.

- Még szép, hogy csal - nevetett Magneto és újat kortyolt a sörébe. - Ő a hazugságok és csínyek istene, jó hogy csal!

- Legközelebb mindenképp legyőzlek - kiáltott még utána bosszúsan Thanos, de Loki ezt már nem hallotta, vagy inkább csak fél füllel, hiszen ő tudta, hogy az elvileg minden itt összegyűlt gonosznál erősebb Thanos nem fogja őt legyőzni, ahhoz túl ostoba.

A bárhoz sétált, és rendelt egy kis whiskyt a csapos Stan Lee-től, közbe belül megint magát korholta, hogy újra ezt issza. Stark rossz szokása, amit sikeresen átvett, remek. De a milliárdos ide nem jöhetett, akárhogy is érdeklődött a hely iránt. És annyira még ő sem volt ostoba, ha beugorjon egy kis csevejre a világ legveszélyesebb ellenfelei közé.

- Tűnj innen, Loki - mordult rá egy közeli székből Malekith.

- Ugyan, ennyire zavarok? - vetett rá egy gúnyos mosolyt. Malekith azóta utálta, hogy tulajdonképpen mellékszereplő lett a történésekben, mikor Loki felbukkant Thor mellet. Hát igen, Loki igen nagy népszerűségre tett szert.

- Egyszer úgyis össze fognak ellened azok hosszú sora, akik utálnak, és elsöpörnek téged. Én pedig az első sorból fogom élvezni - köpte a szavakat sértetten, és odébb állt.

- Az valóban veszélyes lenne - nevetett halkan, és újabbat kortyolt, miközben helyet foglalt az egyik széken. A tömeget kezdte el szemlélni, mindig is jó érzéssel töltötte el, ha ezt a társaságot szemlélte. Ezek itt előtte igazából szerencsétlen idióták voltak, akik akkor sem veszik észre a siker kulcsát, ha az orruk előtt lóbálják. Loki igazából nagyon viccesnek találta, hogy egyiküknek sem jut eszébe. Ő maga mindig is úgy gondolt a kis társaságra, mint egy potenciális hadseregre, akiket elsőre talán lehetetlen lenne összekovácsolni, de igazából nem is olyan komoly feladat. A kulcs a közös pont, ami nem más, mint a harag, ami mindegyiküket emészti belülről. Hát igen, ők lehetnének az igazi Bosszúállók. 

Lie

Minden hazugság, az utolsó cseppig, minden.

A midgardi börtön üveg falai, mint valami kísérleti állatott, tartották fogva és nem is eresztették volna el semmiért. Meglepően szívós, meglepően strapabíró. Másfél év ittlét után ezeket a következtetéseket tudta levonni. Az apja műve volt, ő "áldotta" meg ezeket a falakat, hogy a mágiája képtelen legyen utat törni magának. Az egészet csak azért tette, hogy véletlenül se legyen útban. Egyszerűen visszadobta a szánalmas halandóknak, mint a legnagyobb söpredéket, aki arra sem méltó, hogy lábát Asgard dicső földjére tegye.

Először együttműködő volt, álca mosolyát villantotta minden kedves látogatójára, és válaszokat adott minden kérdésre, amit feltettek neki, igaz sosem egyenes, sokkal inkább rá valló, kitérő válaszokat. Két hónap után kezdet érezni, hogy a gyűlölködő, megvető tekintetek kereszttüzében kell élnie, hogy bátyja látogatásai alkalmával, sajnálattal teli pillantásokat vet rá. Bosszantotta, mindennél jobban utálta az érzést, hogy a világ leggonoszabbjának tartják, pedig a valóságban nem csak Midgard, de mind a kilenc birodalom neki köszönhette, hogy még nem pusztult el. Azt hiszik vesztett, elbukott, pedig ő a kezdetektől fogva a saját bukását akarta, hiszen ő tudta mi várna a világra, ha nyerne. Nem a chituri volt a veszély, ó, közel sem. Sokkal inkább az, aki a háttérből irányította őket. Ha ő nem lép a fő gonosz szerepébe, és nem szabotálja a lehető legkevesebb feltűnéssel az egészet, mára nem létezhetne a börtön, ahova igazságtalanul bevetették. Fél év, ez volt a törés pont, amikortól megunta az örökös árnyékot, amiben mindig és élnie kellet, és tudatni akarta a világgal, hogy ő jó. El akart mondani mindent, és amint az elhatározás megszületett benne nem jött több szó a nyelvére. A hangja, mintha sosem létezett volna semmivé foszlott, akárhányszor meg akart szólalni. Az univerzum átka talán? Oh, dehogy, csupán Odiné, ki elvette "fia" hangját, hogy az ne fecseghessen igazságot. Elvégre a Hazugságok és Csínyek Istene, mégis, hogy beszélhetne igazságot?

De hát elvégre csak egy apa volt, aki félt, hogy fiát kiengedik a biztonságos börtönéből, elvégre, ha Ő eljön, és saját kezűleg indít háborút, talán kiszabadítja bukott fiát, és szövetségesének hiszve nem öli meg, akkor meg Loki már segítséget is tudna nyújtani az ellenséget szabotálva. Elvégre Asgard fontosabb, mint egyetlen ember, egy bukott herceg, aki van olyan értelmes, hogy otthonát megvédve, gonoszként bukjon el, mint jóként haljon otthonával együtt. Odin csak egyvalamiben tévedett, amit Loki jól tudott: Ő, az árnyakból irányító pontosan tudta, hogy Loki elárulta, és nem elbukott.

De ezek csak a világ jövőjét megváltoztató apróságok, amik már cseppet sem izgatták Lokit. Neki már régen nem volt miért küzdenie. Odin pedig hatalmasat tévedett, mikor úgy gondolta, hogy mindezek után képes lenne még Asgardot az otthonának hívni.

Egy éve vették el tőle a hangját, egy éve ül a cellájában, mozdulatlanul, étlen szomjan, és pontosan egy éve nem szólalhatott egy szót sem, ami a legnagyobb büntetés volt számára a világon. Nem, mintha nem adtak volna neki ételt, nem, mintha nem mozdulhatott volna meg, egyszerűen csak ült, csukott szemekkel, és akárki jött győzködni, kérdezni, senkinek nem adta jelét, hogy figyeli és hallja, még bátyjának sem, ki a fél világot képes lett volna elé hurcolni bármilyen apróságért is. Semmi más, csupán a műszerek mutatták, hogy él. Egy év, egy éve halt meg Loki.